A lehetetlen küldetés

Mivel raerek egy terjedelmes blogbejegyzésben reagált felvetéseimre, ezért gondoltam én is billentyűzetet ragadok és megpróbálok érdemben reagálni rá.

Nem lehet változtatni, írja, de én nem vagyok hajlandó elfogadni ezt az állítást.

Tisztába vagyok ugyanakkor azzal, hogy nehéz, sőt piszok nehéz megváltoztatni egy ilyen dolgot. Nehéz, de nem lehetetlen.

Bár alapvetően engem az érdekel, hogy milyen módon lehetne változást elérni, mégis úgy gondolom reagálnom kell az általa felvetett nehézségekre.

Nézzük sorjában:
„Nagyon sok diák küzd szövegértéséi problémával...”
„A diszgráfiás, diszlexiás diáktól hogy követelhetem meg, hogy sok oldalas dokumentumot át tudjon tekinteni?”

Nos ez egy nehéz kérdés. Én azt tudom, hogy nagy mennyiségű szöveggel fel lehet kelteni az igényt arra a diákokban, hogy valami praktikusabb módszert keressenek. Ilyenkor már könnyedén be lehet dobni a stílusokat, hisz van rá igény és értik is miért kell. Abból, hogy diszgráfiás gyerekekben így nem lehet felkelteni az igényt, én nem azt a következtetést vonom le, hogy nekik nem lehet megtanítani a stílusokat, hanem azt, hogy ez a módszer nem működik diszgráfiásoknál. Keresni kell tehát másikat.

Ebben én nem tudok segíteni, lévén lövésem sincs az ilyen tanulási nehézséggel küzdő tanulók oktatásáról. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy létezik módszer a probléma megoldására és biztos vagyok abban is, hogy léteznek szakemberek, innovatív pedagógusok akik képesek ilyen módszereket kitalálni.

Én azt mondom mit kéne tanítani és mutatok rá egy példát, hogy én hogyan csináltam. Azt el tudom fogadni, ha azt mondod, hogy ez az én példám nálad nem működik. Azt is el tudom fogadni, hogy a legtöbb helyen nem működik. Azt azonban már nem, hogy nem létezik módszer amivel az adott célt el lehetne érni.

„A felnőtt is volt diák, és a "bekezdés" fogalmát rengetegen nem értik a kollégáim közül sem.”
Mivel nincsenek tisztában a szemantikával, nem lehet nekik megtanítani a szemantikát? Azért ennyire nem bonyolult a helyzet! Vagy nem értem, mit akarsz ezzel mondani.

„A tanár-tényező”

Tisztában vagyok azzal, hogy a tanár, társadalom általi megbecsülése nem létezik, ugyanakkor fontosnak tartom, hogy a tanárt mint embert, mint egyént megbecsüljék. Úgy önmaga, mint a közvetlen környezete. Ezért tartom fontosnak leírni, hogy én személy szerint rengeteg nagyszerű informatika tanárt ismerek személyesen és számos kiemelkedő alkotót akikkel a weben találkozom. (Remélem hamarosan ez utóbbiból, Te is bekerülsz az előbbibe is. :))

Ez a felvetésed pusztán a változtatás nehézségére utal, de ezzel tisztában voltam amikor elindítottam kis mozgalmamat. :)

„Honnan tudod, hogy mi fog kitartani még öt (tíz?) évet?”

Onnan, hogy több száz éve az információ átadás egyik formája a megfelelően formázott szöveg. Igaz ugyan, hogy a megjelenési formája (nyomtatott, elektronikus) és az eszközök (nyomdagép, szövegszerkesztő) változtak. Ezért gondolom úgy, hogy pusztán egy eszköz ismeretét tanítani vétek. Azt mondom, hogy pont a fenti érv miatt rossz a jelenlegi rendszer, amiben egy - az érettségire már elavultnak tekinthető - eszközt kell csak megismernie a diáknak.

Azt mondom, hogy fontosabb, hogy a diák tudja, hogy milyen logikai egységek vannak, és ezeket lehet formázni, mint hogy pontosan hogyan lehet konkrét formázásokat végrehajtani. Tudom, hogy ez utóbbi könnyen, míg előbbi igencsak nehezen mérhető, de ez nem lehet érv a mit oktassunk mellett! Ez nonszensz.

Az, hogy én ezt olyan módszerrel akarom elérni, hogy több azonos feladatra való eszközt ismertetek meg a diákkal, lehet vitatni. Az nem zavar. Beszéljünk arról, hogy milyen módszerrel lehet elérni ezt a célt.

Én úgy látom, hogy minél több azonos célra szolgáló eszközt ismer valaki annál könnyebben alkalmazkodik egy újhoz. Ezért javasoltam, amit javasoltam.

A lényeg azonban, hogy én eszközfüggetlen tudást gondolok átadni, a jelenlegi pusztán eszköz orientált képzés helyett.

„Hogy lehet kijelölni, hogy melyik az a CMS, aminek a használatát oktani kell?”

Most akkor azt meg lehet mondani, hogy melyik három szövegszerkesztő legyen, de azt, hogy melyik három CMS, azt nem? Viccelsz ugye? Ott virít az érettségi követelményeinél, hogy melyik három szövegszerkesztőből kell egyet megismernie a diáknak.

Nyilván CMS-nél nehéz kijelölni hármat, hisz melyik az a CMS ami több éve száz százalékban magyar nyelvű, rendelkezik nyomtatott formában is elérhető, magyar nyelvű kézikönyvvel, az ipar által elfogadott standard és megfelelően nagy hazai felhasználóbázissal rendelkezik? Nehéz, mivel csak egy van, a Drupal. :)

„blog.hu ... épp most váltanak felhasználói felületet - amit ugye a tavalyelőtti osztálynak nyilván nem tanítottam.”

Ácsi, én nem azt mondtam, hogy ezen kérjünk számon. Én azt mondtam ismerjen meg tartalomkezelőket, blogszolgáltatókat. Tanulja meg felfedezni azokat.

Idézet a NAT-ból. (4.3. Médiainformatika)

„A tanulókkal meg kell ismertetni az új média lehetőségeit, ..., az interaktív médiát ...”

Ha egy-két lehetőséget se sorolunk fel mi informatika tanárok, akkor nagy gyász elé nézünk, bár remélhetően a kerettanterv összeállítói bölcsebbek lesznek annál, mint hogy alkalmasnak lássák erre a feladatra a NAT-ban egyedüliként említett eszközt. Segítsük ötletekkel, alternatívákkal őket!

A fentiek csak az egyik részét képezték az előadásomnak. Ez az a rész amiben úgy gondolom, ha csak egy icipici változást érek el már nyertesnek érezhetem magam.

A másik sokkal komolyabb problémában viszont nem hiszem, hogy engedni lehetne. Az ugyanis, hogy azért használunk táblázatos oldalkialakítást, mert a követelmények között szerepel, hogy táblázatot is tudnia kell szerkesztenie a diáknak, nonszensz.

Az oldal ugyanis nem táblázat, ezért annak szerkezetét táblázattal kialakítani – nagylevegő – nem jó megoldás. Ezt számon kérni vétek. Olyan dolgokra tanítani a diákokat ami sose volt egy jó megoldás, hiba. Egy eszközt arra használni amire nem való és erre tanítani nem gondolom értelmes dolognak.

Ugyan így nem gondolom, hogy kiadványszerkesztési feladatokat nem kiadványszerkesztő programmal megoldatni értelmes dolog lenne. Miért? Könyörgöm, miért?

Ha úgy is a legtöbb tanárnak az a célja, hogy az érettségin jó eredményt érjenek el a diákjai akkor legyen olyan a számonkérés ami nem követeli meg, hogy baromságokat tanítsunk.

Mindegy mi van a NAT-ban, mindegy mi lesz a kerettantervben, mindegy mi lesz az érettségi követelményeiben, amíg lesz egy-két típushibás feladat az érettségin, nem lesz változás.

Fontos megjegyeznem, amit már megjegyeztem Reményi Zolival – ő felel többekkel együtt az érettségi feladatokért – folytatott beszélgetésem során személyesen, az előadásomban, a arckönyvben folytatott eszmecserében, mindig amikor erről van szó, tehát itt is: A feladatok jók, látszik rajtuk a gondos munka. Érezhető, hogy valakik sokat dolgoztak rajtuk és a lehető legtöbbet megtették azért, hogy az igen sokrétű, szinte lehetetlen kombinációkat eredményező feltételrendszernek megfeleljen. Távol álljon tőlem, hogy ezt a munkát kritizáljam, sőt maximális tiszteletemet szeretném kifejezni e nagyszerű munka megalkotói felé.

Én pusztán pár apróbb módosítást szeretnék elérni a feladatok tartalmán, amire a feladatokat összeállító társaság teljesen nyitott. Nincs más dolgunk, mint megalkotni azokat a feladat típusokat, vagy a jelenlegieket átformálni, amik a fent tárgyalt feltételeknek is megfelelnek. (jelenleg csak azt tudom mondani, hogy vegyük ki ezeket az érettségiből, ami lássuk be nem túl konstruktív. :))

Szóval elég a pofázásból, lássunk hozzá. A kapuk döngetésre kinyíltak, bár lehet, hogy eddig is nyitva álltak. :)

Címkék: 

Hozzászólások

Kedves Palócz István!
Az oldalon nem találom elérhetőségét.
Egy összetett ingatlanos website elkészítéséhez keresek profi programozó csapatot és szeretném Önnel felvenni a kapcsolatot.
Kérem jelentkezzen az fzsolt7@yahoo.com címen vagy a 30/354-5550-es számon
Köszönöm,
Fehér Zsolt

Szervusz!
El voltam foglalva, de most észrevettem:) És írtam is róla megint, ami már csak azért sem baj, mert nekem sem volt sokkal több írásom a nyáron, mint neked. És ez nem tesz jót a SEO-nak:)
Ha ráérsz:
http://infoerettsegi.blog.hu/2012/10/27/a_lehetetlen_kuldetes

Új hozzászólás